húsevő

az emberek csak ülnek a kis lakásaikban és főznek, bentről nézik az utcát. mindent láttak már.  ilyen lettem. ferdén esik a hó és rád gondolok. hőségtől szédülnek a falak, és te jársz a fejemben. hogy pontosan egy éve. hogy miért vagyok itt még mindig, hogyan lehet létezni…

én nem tudom, az élet mikor lett ennyire nyers, savanyú és törött. illetve tudom, de már csak napok kérdése, és nem foghatom arra többé. nem foghatom rád, a közös lakásra és a családodra, az elmulasztott lehetőségekre és félelmekre, már nem. nagyon nehéz most erről írnom.…