húsevő

én nem tudom, az élet mikor lett ennyire nyers, savanyú és törött. illetve tudom, de már csak napok kérdése, és nem foghatom arra többé. nem foghatom rád, a közös lakásra és a családodra, az elmulasztott lehetőségekre és félelmekre, már nem. nagyon nehéz most erről írnom. de nem bírok pár hónapnál többet eltölteni egy helyen, ez a lakás, ez a szoba megöl. szükségem van a magányra és a saját térre, mert lassan már a legjobb barátaim se fognak elviselni, annyira keserű lettem. ez mindig így lesz vajon? sehol nem érzem jól magam, és már nem foghatom rád(?). két hét múlva letelik a gyászidőszak, és semmi de semmi nem maradt belőlem. nem merek hazaköltözni, mert félek, hogy munkába menet szembeülsz majd a héven, de nem bírok itt se maradni, megöl ez a rossz légkör, fülledt halálszag terjeng, én már bárhova mennék esküszöm. nem tudom, mi a bajom. én nem értem, hogy történhetett, de nem érzek semmit.