én nem tudom, az élet mikor lett ennyire nyers, savanyú és törött. illetve tudom, de már csak napok kérdése, és nem foghatom arra többé. nem foghatom rád, a közös lakásra és a családodra, az elmulasztott lehetőségekre és félelmekre, már nem. nagyon nehéz most erről írnom. de nem bírok pár hónapnál többet eltölteni egy helyen, ez a lakás, ez a szoba megöl. szükségem van a magányra és a saját térre, mert lassan már a legjobb barátaim se fognak elviselni, annyira keserű lettem. ez mindig így lesz vajon? sehol nem érzem jól magam, és már nem foghatom rád(?). két hét múlva letelik a gyászidőszak, és semmi de semmi nem maradt belőlem. nem merek hazaköltözni, mert félek, hogy munkába menet szembeülsz majd a héven, de nem bírok itt se maradni, megöl ez a rossz légkör, fülledt halálszag terjeng, én már bárhova mennék esküszöm. nem tudom, mi a bajom. én nem értem, hogy történhetett, de nem érzek semmit.
2014.07.15. 10:37
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://husevo.blog.hu/api/trackback/id/tr146510121
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.