mélységes mély a múltnak az a bizonyos kútja; de a jelennek még inkább. ó, én annyira akarom, hogy mindenki, egyszerűen mindenki boldog legyen, hogy ne legyen megalázkodás, verések és méricskélés meg féltékenység, azt akarom, hogy elmondhassam, szerelmes vagyok beléd, te, aki mindennap tönkreteszel és akinek fogalmad sincs a világról, ezért lehet téged ennyire szeretni. te kegyetlen módon szeretsz, én pedig szeretem a kegyetlenséget.
azt akarom, hogy elmondhassam, nem szeretlek, hogy soha nem is szerettelek, hogy ez csak játék volt, de nem neked, nekem, eldobhatós polaroid kép, rajta egy vagy két ember, mindig csak a hús.
ó, én már régen elengedtelek. aznap, amikor nem emlékszem, a szemembe mondtad-e, hogy maradjak.
én meg azt válaszoltam, tudom.
