büszkén viseld veszteségeid, bátran nézz szembe az ördöggel. hidd el, hogy a pokolban jó, ott senki nem szól rád.
(a pokolról nem vitázom.)
fölkapcsolni a lámpát, de nem lesz világosabb, ahogy az oltár után sem kevésbé érthetetlen és magányos.
csak az esték számítanak. legyen hétköznap, legyen sötét, kutyaugatás nélküli éjszaka. ne felejtsük el a reggelt, de emlékezzünk az estékre.
"Túl sokat vársz tőlem, tudod, nem vagyok elég erős, hogy a húson és időn kívüli, elvont, plátói birodalomban éljek, minden tükrök túloldalán." (Sylvia Plath: Naplók)
