mialatt várom, hogy válaszolj, emlékezem. három napja már. aztán mindjárt öt hónap; hol jobb, hol rosszabb, nem fontos. ahogy az sem, miért nem írsz; talán mert megbeszéltük, hogy innentől akkor nem - a szülinapi sms gondolom akkor más kategóriába tartozik. nem is azt várom, hogy a nyakamba ugorj zokogva, tudod. hanem azt, hogy legalább próbálj megérteni. alacsonyodj le a szintemre, vegyél emberszámba. jó ideje azt érzem, abból, hogy felnéztem rád, az maradt csak, hogy te lenézhetsz. a hallgatásoddal - mert nem szólsz, ezért mást nem is tudnék hirtelen a nyakadba varrni. legyünk már egy kicsit emberek. meg felnőttek, ha már így. mert ez alól nem bújhatsz ki. nem hagyom.
pontosan két hete, hogy a bulim előtt zokogva rogytam össze a földön, olyan csend volt és először mondtam ki hangosan, kiabálva a neved. és hogy, hiába próbáltam, minden erőfeszítésem ellenére is, még mindig szeretlek. kitörölt levelek, rendszeres délutáni zokogások, elalváshoz bor; így vártam hogy elmúljon, de nem múlt. (tartás?) egy hosszabb levél törlése után eldöntöttem, hogy nem, ezt nem lehet így csinálni. másnap mégis. összedőlt, mint a kártyavár. apád szavai és a képeslap, és a tudat, hogy ha most nem akkor soha.. meg hogy ki akkor a gyáva. nem mintha számítana. aztán, végül, abból a lakásból ahová utánad mentem, elküldtem azt a három sort. és most várok. ünnep van, de nem nekem. nélküled semmi nem az. nélküled nem megy tovább semmi, csak én, én megyek el innen, mert már annyira nem jó itt sem, ahogy minden túlzás nélkül, sehol nem az. fáj a fejem és 14 órákat alszom, nem eszem. pont mint utánad. pont mint költözés előtt.
aztán tovább állunk. (van valakid?) enyhe tél lesz, azt mondják, visszük majd a bort, megyünk, nem érti senki. nem várjuk meg, míg újra minden zokogva összedől. recsegve. nyelem a könnyeim. nincsenek szavak arra, mennyire, milyen méltóságon alul hiányzol. milyen könnyű lettem és olcsó. kiállnak a bordáim. miattad van. és ez az állandó szomjúság és üresség belül. ez. otthontalan lettem, és nem tudom elmondani, mert vagy el sem olvasod, vagy nem érted. boldog akarsz lenni, hát tessék, fogadd el, hogy én nem tudok. a hajladozó fák a tavaszi szélben az utcánkban. egy szebb jövő felé néznek. mi is?
"its tempting to say we lived in simpler times"
